Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)

A felkelés utolsó napjai és a huszárok visszatérése Gyulára

csak az egri püspök néhány nappal későbbi leveléből következtethetünk, mely szerint - a Károlyi Ferencnek aznap írott levéllel szemben - Spissits arról is beszámolt, hogy május 3-án, Aradon letartóztatták a felkelés vezetőjének tartott Szegedinác Péró kapitányt.121 A főurak nem véletlenül tulajdonítottak oly nagy jelentőséget Spissits levelének: úgy tűnik, hogy ez volt az első hiteles hazai híradás Péró kapitány elfogatásáról, sőt Károlyiék valószínűleg ebből szereztek először tudomást a felkelés vezetőjének kilétéről is.122

Spissits hadnagy leveleiből tudjuk, hogy Handko tábornok, aradi parancsnok még 30-án kiküldött kétszáz rác határőrt, május 2-án pedig ismét kétszázat szándékoztak kivezényelni. Két nappal később viszont már ennél is nagyobb katonai kontingens hagyta el a várost, s összesen mintegy 21 zászlónyi, tehát legalább 2000 rác határőr vonult ki a felkelők ellen, akik időközben Békésből, valamint a vele határos területekről alig néhány nap alatt mintegy 1000-1200 főre szaporodtak. Többségük Békésből és Biharból, kisebb részük pedig Heves, valamint Zaránd vármegyéből, továbbá a Nagykunságról csatlakozott a kurucokhoz; de jelentős részt tett ki az idegen szolgalegények, idénymunkások, a pusztákon élő csikós- és gulyáslegények, az ún. „ridegek” száma is, akik között különösen sok erdélyi román volt. Az egykorú összeírások szerint legtöbben Békésről, Mezőtúrról és Sarkadról (kb. 50-50 fő), valamint Szentandrásról (kb. 40 fő) keveredtek

121 „... Méltóságos Generális Grófi Károlyi Uram hadnagyának Aradrul, de 4a hujus [e hónap 4-ről\ költ levelibül (melyet Excellentzüddal közlötte volna, de Germethen Uram felmenvén, nem copiáltathatta, hanem in originali kezében adta) tudtunkra lett, hogy Pero névő előjárójok 3a hujus [e hónap 3-án\, Aradon lévén, megárestáltatott légyen.” Erdődy Gábor Antal levele gr. Batthyány Lajosnak. Pozsony, 1735. május 12. BGY Pol. Tit. VII. E. Nr. 56.

122 Természetesen Péró elfogatása után az aradi parancsnok is rögtön megtette a maga jelentését, azt azonban egyenesen Bécsbe küldhette.

66