Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
A huszárság Aradra menekülése és Gyula utolsó ostroma
sem elegendő fegyver, sem lőpor és golyó nem állt rendelkezésre, amiről a köznép is tudott. Joggal tartott tehát attól, hogy kilátástalan helyzetükben a védők előbb-utóbb feladják a várat, és akkor az újonc katonaság is meghódol a támadóknak, Spissitséket pedig levágják. Ezért a hadnagy úgy döntött, hogy a távolabbi és egyértelműen biztonságosnak tűnő Aradra viszi a sereget. Klósz Mátyás alispán feltehetően igyekezett visszatartani őket, hiszen az alig 95 főből álló század még fegyvertelenül is jelentősen megnövelhette volna a védelem erejét, és jelenlétük a védők önbizalmára is hatást gyakorolhatott volna. A fegyvertelen, ló nélküli huszárság mindössze egy éjszakát töltött Gyulán, és másnap rögtön útra is keltek. Velük tartott Harruckern gyulai tiszttartója és egy elöljáró is, hogy segítséget kérjenek. A visszavonulás korántsem ment nehézségek nélkül. A hadnagy szerint „soha olly nagy búban s szorongatásokban” nem volt része, mivel hirtelen se szekereket, se lovakat nem tudott szerezni, továbbá a (gyulai) bírákhoz sem mert fordulni kérésével, mivel félt, hogyha megtudják a szándékát, azonnal elárulják, és útközben mind levágják őket. Ezért két egész mérföldön keresztül gyalog hajtotta a katonaságot, és csak miután Kétegyházán forspontra (előfogatra) ültek, a helység szekerein és lovain tudtak szerencsésen Aradra érni május 1-jén. Mindezt Spissitsnek szinte veszteség nélkül sikerült végrehajtania, mindössze két katonája maradt el, akikről ekkor még úgy tudta, hogy a fáradtság miatt nem sikerült követniük a többieket. A nagy melegben egyébként olyannyira ellankadt a legénység, hogy a század hátulja és az eleje között fél mérföld volt a távolság, s rendezetlenül, néhány fős csoportba verődve tették meg az utat. A hadnagy hiába próbálta őket egyberendezni, panaszkodtak, hogy inkább meghalnak, minthogy gyalog katonáskodjanak. Mint fentebb írtuk, a század minden poggyásza Békésen maradt, a katonák mindössze ingben, lábravalóban jöttek el a város60
