Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A csabai nyelujárás 'Békéscsaba szlovák nyelvjárása olyan kevert nyelvjá- ttJJrás, amely a közép-szlovák nyelvjárás déli típusába tartozik, de számos eltérést, más tájegységekre utaló vonást is magába ötvözött, s ezért különálló típust képvisel. A letelepülők különböző származási helyeinek nyelvhasználatából formálódott. A sok összetevőjű nyelvjárásnak a nyelvi fejlődése a földrajzi távolság miatt nem volt biztosított. Ennek ellenére vagy éppen ezért a csabai nyelvjárás mindig igen erős szállal kapcsolta össze a település szlovák nyelvű lakosságát. A szlovák nyelvi szigetek és szórványok helyzetéből adódott, hogy sokáig Békéscsaba nyelvére sem volt különösebb befolyással, hatással a Stúrék által megalkotott irodalmi szlovák nyelv, hiszen Csaba lakossága alig volt kapcsolatban vele"- írja Hornokné Uhrin Erzsébet A csabai tót nyelv a nógrád-gömör-kishont-zólyom vármegyei nyelvterületről származik. Amikor közügyekről, politikáról beszélnek a csabaiak, beszédük tele van magyar szavakkal. Otthoni nyelvhasználatukban azonban kevesebb magyar szót találunk. Amikor a Felvidékről idejöttek az új otthont keresők, sok itt megismert fogalomra nem volt megfelelő kifejezésük, átvették tehát a fogalommal annak magyar nevét is. A fontosabb csabaizmusok a következők: a csabai szlovák a főnevek végén i helyett e hangot ejt, például nem mondja: kravi, voli, hanem krave, vole; a szóvégi m helyett n hangot ejt, például ja szom, helyett: ja szón; a szóvégi 1 hangot rendesen v-nek ejti, például kosztol helyett kosztov; a szóvégi st hangcsoportból elhagyja az utolsó mássalhangzót, például list helyett lis. A magyarral való keveredésre szemléletes példát hoz Haan Lajos: „Páni kípviselovja na választmányi gyílisi 262
