Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
|?2Uyen hdzahat építetteh maguhnah hezdetben a csabaiah? A letelepedést követően a lakosság azon nyomban hozzálátott lakóházai felépítéséhez, és mivel odaadó evangélikusok voltak, imaházukat is felépítették oly módon, hogy karókat vertek a földbe, ezeket galy- lyakkal, vesszőkkel befonták, majd mindkét oldalát betapasztották sárral, tetejét pedig náddal fedték be - ezt mondja a legendárium. A paticsfalú házak (levert karók közé ágakkal, gallyakkal, vesszőkkel vagy náddal befont falak] építése Csabán a 18. század első felében igen elterjedt lehetett, mivel a település vizes, mocsaras tájon található. A belvizek, áradások sokszor a település belterületén is megjelentek, így csak olyan anyagokból lehetett építkezni, melyek a vízjárás hatására nem semmisültek meg teljesen. A paticsfal a beáradó vizeknek ellenállt, mivel a víz elvonultával csupán a falakat kellett újra tapasztani. A tetőfedésre nádat használtak, mert ez az anyag a környéken bőven rendelkezésre állt. A vályogtéglából épült falak technikáját már az 1720- 1730-as években is ismerték, alkalmazták. A csabaiak első temploma, imaháza, - mely még paticsfallal épült, náddal fedve - néhány évi használat után átépítésre szorult. így 1723-ban már vályogból építettek maguknak templomot, melyet zsindely fedéllel láttak el. így bizonyos, hogy ezt az időszakot követően a vályog alkalmazása is szélesebb körben elterjedt. Ando György 96
