Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Csaba első temploma paticsfalú uolt.

De mi is az a patics?

A paticsfalú épületek nyomait gyakorlatilag az újkőkor (Kr.e. 6300/6000-4500/4400) óta szinte mindegyik időszakban megfigyelhetjük. Ez nemcsak az aránylag könnyen elkészíthető falazatnak köszönhető, hanem az ilyen fal jó állékonyságának is. A régészeti feltárásokon főként a kiégett falak maradványait találjuk meg, benne a fal szerkezetére utaló nyomokkal.

Hogyan is készült a paticsfal? Először a kiásott helyre leszúrták az oszlopokat vagy a talpba állították őket. Ezután az oszlopokra gerendákat tettek, az oszlopok közé vékonyabb karókat állítottak, majd a karók és oszlopok közeit befonták. Erre a műveletre általában vesszőt, olykor nádat használtak. Ekkor egy fonott sövényfalat kaptak, melyet két oldalról betapasztottak. A tapasztás általában agyagból, vályogos sárból készült, és koronként eltérő módón díszítették. Az őskorban főként karcolt és festett díszek voltak jellemzőek, az újabb korokban inkább a festés, meszelés dominált.

Az ásatásokon olykor egy-egy teljes kidőlt fal maradványait találjuk, máskor azonban csak az összegyűjtött és a gödrökbe dobált, kiégett tapasztást (paticsot). A tapasztásba is általános szokás volt valamilyen adalékanyagot keverni, mely általában pelyva volt.

Bár a paticsfal mintegy 8000 éves történelemmel bír a Kárpát-medencében, mára az építése szinte teljesen visz- szaszorult, sőt eltűnőben van.

Dr. Bácsmegi Gábor

94