Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Bíróuólasztösoh Békéscsabán ««R8»888HnüB»888H(»i88888B>)HtJ8»MHH888SH!«iS8(SÜS»íiH88»«e«88»<Ht«R88888B8> B ékéscsaba újratelepítésétől számítva 200 éven keresztül a bíróknak meghatározó szerepük volt a település irányításában. Tisztségük rendszerint egy évre szólt, ám jónéhányukat többször is, éveken át újból választották, kezükbe adva az ezüstgombos bírói pálcát, mint az irányítás jelképét. Mária Terézia urbérrendelete szerint a földesúr három jelöltje közül a lakosok választották. Szavazati joggal azonban csak a házat és/vagy földet birtoklók rendelkezhettek. A bíró kiválasztásában döntő szerepet játszott a jelölt vezetői tehetsége, rátermettsége és a mindenkori körülmények adta lehetőségek. De ahogyan megválasztotta őket a község, úgy súlyos mulasztás esetén el is bocsáthatta. Szolgálatukért fizetés, kedvezmények és szolgáltatások dukáltak, például a békéscsabai borbélynál ingyenes beretválás és ingyen étkezés a községházán. A bírók, mint az önkormányzatok vezetői, szabadon ítélkezhettek kisebb peres ügyekben az esküdtekkel együtt, továbbá a mindenkori bírói feladatok között szerepelt az adók kiszabása és behajtása, a közmunkák teljesíttetése, földesúri és katonai szolgáltatások behajtása. A község kiadásait, bevételeit tartalmazó számadáskönyvet is ők vezették. 1781-ben, a Helytartótanács rendelete, illetve az 1836. évi IX. te. alapján a községi bírókat csupán egy évre választhatták meg, melyre kezdetben mindig november elsején került sor. 1826-ban Petrovszky György volt az első katolikus bíró, őt követően meghatározott időszakonként újra katolikus személyt választottak bírónak. Az utolsó bíróválasztásra 1915-ben került sor; a megválasztott Áchim László 1918 novemberéig tartotta meg tisztségét. Ezután ezt a posztot a polgármester töltötte be. Salamon Edina 86
