Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Türtös szőrű rachabőrből hcsziilt hödmönöh

A

ködmön a korábbi öltözékek legmegbecsültebb darabja volt, melyre mindennél jobban vigyáztak. Az első darabokat valószínűleg még a szlovák betelepülők hozhatták magukkal. Magas ára és dekoratív díszítése miatt a családban öröklődő viseleti darabok közé tartozott, amely férjről feleségre, anyáról leányra, de számos alkalommal még a harmadik generációra is átszállt. A féltő gonddal őrzött ködmönt főként ünnepnapokon és a vasárnapi templomba menetelkor öltötték magukra. Bármennyire elhasználódott, gazdája sohasem dobta el vagy adta koldusnak. A családok, míg tudták, őrizték a tisztaszoba sublót fiókjában, napjainkban azonban a múzeumok néprajzi gyűjteményei gyűjtik össze és teszik közkinccsé a jövő nemzedékeinek.

A Munkácsy Mihály Múzeum jó néhány ilyen, a rackajuh szőrös bőréből készült kiskabátot, azaz ködmönt őriz, mely kifejezetten a békéscsabai szűcsmesterségre jellemző jegyeket viseli magán. A csabai ködmönök derékban testhezállóak, toldás nélküliek, szabott hátúak, nem fodros aljuk épphogy csak eltakarja a csípőt. A Békéscsabán és Mezőberényben készült ködmönök számos hasonlóságot mutatnak: hátirhájuknak alakja megegyezik, bőrrátétük formaalakítása és hímzett motívumaik is egyformák. Fő jellemzőjük, hogy a szív formában hímzett hátrészben kakasos (ritkább esetben fecskés) díszítés található. A ködmönök ujjait piros „vóc" befogással varrták össze, és ezt a varrást Békéscsabán rendszerint még egy hullámosán vágott irhával is lefedték. Mezőberény és Békéscsaba szűcsmesterei saját településük lakóinak készítették termékekeit, de a Csabán készült ködmönöket a kétegyházi románok is szívesen vásárolták. A ködmönök varrása és viselése az 1920-as években sajnos divatjamúlttá vált, napjaink82