Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Szobából a Kamrába, hamrából a tűzre - a csabai ácsolt láda ■ B ékés megye elnéptelenedése után az egykor itt élők bútoraiból semmi sem maradt. A bútorkészítés újból csupán a 18. század elején jelent meg, amikorra a békési táj újra benépesült. A betelepülő szlovákok magukkal hozták ingóságaikat, és a hátrahagyott értékeik pótlását is hamarosan megkezdték. Eleinte, - a magyarokhoz hasonlóan - a szlovák lakosok is házilag, maguknak állították elő a lakóépületeik berendezéséhez szükséges bútordarabokat. Mintaként a Felvidékről származó, családi kötelékeken keresztül és vándoriparosok által ideszállított bútorokat használták. A18. századi végrendeletek tanúságai alapján, az egyik legfontosabb szobaberendezési tárgy Békés megye legrégebbi bútortípusa, az ácsolt láda volt. Ezek a ládák kezdetben felvidéki településekről, szétszedve, darabokban érkeztek Békéscsabára, majd összerakás után az itt lakó faragók lemásolták őket. Az előállításukhoz szükséges faanyagot többnyire a Körösön leúsztatva, a Bihari erdőségből szerezték be. A láda vízszintes, zsindelyszerűen egymásba illeszkedő deszkákból tevődik össze, melynek sarkait 4 sarokpillér fogja egybe. Fedele leginkább domború vagy háztető alakú. Vésett, geometrikus díszítését a legkésőbbi időkig megőrizték. Kezdetben a szoba megbecsült, szimbolikus darabja volt, amely nagy becsben tartott kelengyebútorként szolgált. A századforduló idején divatjamúlttá vált, és már csak a kamrákban, terménytárolásra használták. Az idő múltával, mikor az idő vasfoga mellett már a szú is kárt tett benne, az ácsolt láda a tűzre került, s újabb bútordarabok váltották fel. Salamon Edina 80 HHHHI
