Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

KiH uoltah az impopulatoroh?

O

aba község benépesítése nemcsak egy dátumhoz, az 1718-as évhez köthető. Valójában ez egy több éves időszakot ölel fel. A betelepítés 1715-től az 1770-es évekig zajlott, változó intenzitással. Ebben az időszakban a lakosságszám gyorsan emelkedik: 1716-ban 22 család, mintegy 110 lélek, 1718-ban már 300 család, 1000-1500 lélek, 1745-ben 2740 lélek és 1773-ban már 6045 lélek él Csabán. E nagymértékű lakosságszám-növekedést a kezdeti időszakban az impopulátorok (betelepítők, telepítésszervezők) is nagyban elősegítették. Duna Jánost, Valent Jakabot és Szekerka Jánost a település újjátelepítésének legendáriumában is megtalálhatjuk. De milyen szerepük volt? Gécs Béla helytörténész - Fábry Károly tanulmányát alapul véve - írja: „Csaba benépesítése érdekében három Felvidékről érkezett jobbágy: Duna János Vámosújfaluból (Nyitra megye), Szekerka János Várkútról (Nógrád megye), Valent Jakab Csaliról (Hont megye) engedélyt kértek a Szegedi Kamarai Igazgatóságtól, hogy mind ők, mind rokonaik Csabán letelepedhessenek".

Bizonyára többször visszamehettek a Felvidékre, hogy az ottani lakosságot rávegyék az átköltözésre, tehát valamiféle önkéntes településszervezési missziót töltöttek be. Mindhárom impopulátor vezetékneve máig fennmaradt Csabán, több család viseli nevüket a mai napig, ami azt feltételezi, hogy ők is itt telepedtek le.

A szájhagyomány településszervező munkássága kapcsán Thúróczy Miklóst is említi, aki Harruckern János György tanácsadója volt. Az ő nevéhez fűződik az az okos tanács, miszerint a jobbágyok betelepítésénél a következő utat kell követni: „egy település egy ajkú egy vallású legyen Békés megyében, ne engedje a különféle nemzetiségű és vallású népet összegyűjteni".

76