Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
ITJlhor is érhezteh ide lTl$-ban Csaba újratelepílői? B ékéscsaba városa 2018-ban nagyszabású ünnepségsorozat keretében emlékezik meg a település újjátelepíté- sének háromszázadik évfordulójáról. A törökdúlást követően elpusztuló falu, Csaba szervezett újjáéledésének időpontját, az 1718-as évet Haan Lajos csabai lelkész, helytörténész, az MTA levelező tagja kutatásaira hagyatkozva állapították meg, mely az evangélikus szlovákokkal való benépesítés kezdetének dátumát jelenti. Az 1718-as esztendőben veszi kezdetét Csaba település intenzív benépesítése, melynek okairól Ágoston János, Csaba történetének leírója számol be legelőször: „Csaba vidékére is Zólyom, Hont, Nógrád, s egyéb felső Vármegyékből szinte omlott Lutheránus tótság, annál is inkább, mint hogy a szűk élet helyett ezen Kanahán földjén, a boldog léteinek kedvezéseivel ketsegtethesse magát, jól tudván a feltételekből, hogy földje lészen elég..." Haan Lajos Csaba újjáalakulását valószínűleg a szájhagyomány alapján, 1718 tavaszára teszi. Azonban minden tiszteletet megadva személyének és kutatásainak, ezt a tavaszi időszakot - az állattartással foglalkozó szakemberek véleménye alapján - egy kicsit eltolnánk nyárra vagy kora őszre. Az állattartással foglalkozó emberek tudják ugyanis, hogy az állatok legelőre való kihajtása mindig György napot (április 24.) követően történik. Ekkor erősödik meg a fű, ekkor lehet a lábasjószágot kihajtani. Az ezt megelőző időszakban az állatállományukkal útra kelni nem lehetett. Továbbá a szarvasmarha ellése is a tavaszi időszakban történt, ami nem tette lehetővé a hosszú út megtételét. A Felvidékről ideérkező telepeseknek mindenképpen várniuk kellett egy-két hónapot, míg a borjúk megerősödtek. 72 Éte HIHHI r-v
