Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
II. A honfoglalás korától az újratelepítésig
Kútba esett történetem - töröh bori hutah Béhéscsabán A 2009. évi ásatások során Békéscsaba határában több török kori kutat is feltártak, melyek megléte is igazolja, hogy az oszmán uralom nem hozott teljes pusztulást térségünkbe, hanem a lakosság - egy része legalábbis - tovább folytatta mindennapi életét. A nagyjából öt méteres mélységből előkerült, a 17. század második felére keltezhető kutak belső béléséhez egykori, használaton kívülre került evezőlapátokat is felhasználtak. A folyószabályozások előtt a Körösök-vidéke sűrűn vízjárta mocsárvidék volt, mint arról a korabeli török utazó Evlija Cselebi is megemlékezik: „ismerőse meglátogatására mindenki csónakkal megy" - írja a megyénkbe látogató utazó. A kutak nem pusztán régészeti szempontból érdekesek, hanem igen látványosak is, hiszen azok deszka elemei, ácsolt szerkezete épségben megőrződtek közel fél évezred távlatából, mely részben a talajvíz magas állásának, részben más kedvező talajadottságoknak köszönhető. A négy kút feltételezhetően a pásztorkodás tartozéka volt, és a csordák itatását szolgálta. A kutakat rendszeresen karban tarthatták, ezért igen kevés leletanyag került elő belőlük (egy korsótöredék, teknőspáncél és állatcsontok). Nagy Balázs 62 ■Ml
