Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

II. A honfoglalás korától az újratelepítésig

„Az tSröh űfium...”- Csaba a hódoltság borában

1 szeptember 2-án, hosszas ostrom után az oszXvPV* mán törökök elfoglalták a gyulai végvárat, mellyel területünkön kezdetét vette a mintegy 129 évig tartó török uralom. Csaba az Oszmán Birodalom adminisztrációján belül a gyulai szandzsákba, illetve a temesvári vilajetbe került, közvetlen igazgatását a temesvári beglerbég alárendeltje, a gyulai bég gyakorolta. Ebből az időszakból városunkról kevés híradás esik. A helyi földesurak az ország még szabadon maradt területeire menekültek (így tett az Ábrahámffy család is), míg a szegény helyi lakosságnak nem maradt más, mint tűrni a török sarcot, egykori és jelenlegi urai adóját vagy - mint arról sok fennmaradt mondánk is tanúskodik - a nádasok- ba-zsombékosokba meghúzni magát a rettegett portyák idején. Vissza-visszatért adóztatni ugyanis a Felvidékre vagy éppen Erdélybe menekült egykori földesúr is, mely kettős, nem ritkán hármas terhet rótt a lakosokra.

A török hódítás idejére - az Alföld más területeihez hasonlóan - az ekkor még elsősorban magyar ajkú csabai lakosság is a kálvini hitvallás szellemében a reformáció útjára lépett. A hódítók egy már javarészt református lakosságot találtak. Az Oszmán Birodalom viszonylagos vallásszabadsága kedvezett a reformációnak térségünkben, amelyet a katolikus Habsburgok uralta területeken - mint a Királyi Magyarországon - csakhamar üldözni kezdtek. A kezdeti török időszak a legújabb történeti kutatások fényében korántsem hozott olyan nagy mértékű pusztulást, mint azt korábban a kutatók sejtették.

Nagy Balázs