Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
V. A második világháborútól a rendszerváltásig
Wűuészlahásoh a bcluáros tetején 1070 nyarán, az országban egyedüliként Békéscsa- Xv l P ba városa és az akkori Művészeti Alap együtt gondolkodásaként városunk belvárosának szívében, az Andrássy út 2. szám alatti társasház harmadik-negyedik emeletén öt művészlakást adtak át. A lakást és a műtermet pályázat útján lehetett megkapni, és érdekes módon a lakás a város, a műterem az Alap tulajdonában volt. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán is hirdették a lehetőséget, mellyel szerencsére többen éltek is. Szereday Ilona grafikusművész és Tóth Ernő festő ily módon került Békéscsabára, beköltözve az elsők között a bohémtanyára. Velük egy időben érkezett Trombitás Tamás képzőművész és párja, Ignácz Anna festő, és a helyiek, Takács Győző akkor még főként grafikával, mára már inkább kerámiával foglalkozó alkotó, Gaburek Károly festő és Schéner Mihály képzőművész. A pályázat kiírása szerint négy lakást hosszú távra, egyet pedig három éves periódusokra lehetett igényelni. A beköltözők jellemzően fiatalok voltak, de az elvileg csak egy periódusra tervező Schéner Mihály - aki végül ugyanúgy hosszú távra maradt - rangidős lévén a társaság lelke lett, igazi színt adva a hétköznapoknak, amit még lakásának elhelyezkedése is elősegített, hiszen övé volt a hármas számú. A lépcsőházat sokszor teleszórta rajzaival, és lakása otthona volt a szemben lévő színház színészeinek is. A művészlakásokat a mai napig alkotó emberek lakják, örökölve egymástól, számon tartva, hogy a kezdeti lakók után kié melyik lett, inspirálva akár és folytatva a hagyományt. Van Hajnalka 574
