Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
V. A második világháborútól a rendszerváltásig
A Béhéscsobai SzlouáKTájKáz - stalihus Kiállítás és élő Közösségi tér B ékéscsaba, Garay u. 21. Ebben a podsztyenás (fedett előtornácos) és darufás oldaltornácos házban működik 1972 óta a békéscsabai szlovák tájház, ahol mennye- zetes ágy, faragott-festett bútorok (saroklóca, kelengyés láda, falitéka, tükör, fogas-tálas, stb.], jellegzetes szlovák szőttesek, népi cserépedények, családi képek, gazdasági és háztartási eszközök segítik a látogatót a csabai módos parasztok 19. századi életmódjának megismerésében. A klasszicista stílusban 1865-ben épült háromosztatú, alföldi típusú lakóház berendezése nagyrészt a Munkácsy Mihály Múzeum anyaga, de helyben gyűjtött tárgyakat is bemutat. A szájhagyomány szerint a tisztaszobában található kelengyés láda virágmotívumait maga Munkácsy Mihály festette. A tájház központja a konyha, amely a pitvarból és a szabadkéményes (nyílt füstelvezetős) konyhából áll. Az itt, kétoldalt lévő kemencenyílásokon keresztül fűtötték az utcára néző és a hátsó szoba kemencéjét. A kizárólag csak az ünnepek és a családi események alkalmával használt utcai tisztaszoba bútorainak sarkos elrendezése a hajdani archaikus berendezés emlékét idézi. A tényleges lakhelyül szolgáló hátsó szoba lakótér és munkatér volt egyszerre. A kemencepadka és a sut a gyermekek kedvelt tartózkodási- és alvóhelye volt. A lakóházhoz tartozó kamrák szolgálták a háztartáshoz nélkülözhetetlen, de ritkábban használt háztartási eszközök elhelyezését, ugyanakkor éléstárak is voltak. Múlt és jelen találkozik itt. A tájház nem csupán egy statikus épület, hanem élő organizmusként kapcsolódik napjainkban is a helyi szlovákok kulturális életébe, hi5é4 BttfifilÉMMttliÉíllíliillMilÉHÉiíBMMUnnttaiÉlMÉiÉítdttlHIIIISHlllMnlInflltHHMl
