Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

V. A második világháborútól a rendszerváltásig

A monumentalitás nagymestere: Páthaiíruin A Franciaországban közismert, de Magyarországon csupán egy szűk szakmai réteg által jegyzett Pátkai Ervin (Békéscsaba, 1937. április 11 - Párizs, 1985. júni­us 18.) szobrász, várostervező, költő és mecénás középis­kolai tanulmányait Békéscsabán végézte. A Magyar Ipar- művészeti Főiskolán Borsos Miklós osztályába került, de az 1956-os események miatt el kellett hagynia hazáját. Akadémiai képzését Henri-Georges Adam tanítványa­ként a párizsi Ecole des Beaux Arts-on folytatta. Pátkai Ervin három fiatal alkotóval együtt készítet­te a Kozmosz című nagyméretű, átjárható szoborművét, amely 1961-ben díjat nyert a 2. Párizsi Biennálén. Ezt a munkáját nagyszámú, speciális belső arányrendet köve­tő, vasbetonból készült monumentális alkotás követte, amelyeket a szobrász köztérre szánt. A struktúrák kér­déskörét vizsgáló kisplasztikái bronzból, ólomból és kü­lönféle műanyagokból készültek. A párizsi belváros tehermentesítésének céljával épülő Noisy-le Grand városnegyed kialakítása - művészeti ve­zetőként és az urbanisztikai koncepció kidolgozójaként - 1976-tól feladatok sorával látta el Pátkai Ervint, a Sor- bonne-on betöltött tanári állását is feladta miatta. A fejlesz­tés alapkoncepciója a környezetalakítás és az urbanisztika területét érintette, magasművészeti mércével is mérhető eredmény létrehozásának feladatmeghatározásával. Vá­rostervezői működése során, ahogyan szobrászi munkájá­ban is, a téralakítás fontosságára koncentrált. Az építésze­ti forma és a plasztikai forma kapcsolatának vizsgálata so­rán megtartotta e kettő szuverenitását. Gyarmati Gabriella 560

Next

/
Thumbnails
Contents