Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
V. A második világháborútól a rendszerváltásig
A monumentalitás nagymestere: Páthaiíruin A Franciaországban közismert, de Magyarországon csupán egy szűk szakmai réteg által jegyzett Pátkai Ervin (Békéscsaba, 1937. április 11 - Párizs, 1985. június 18.) szobrász, várostervező, költő és mecénás középiskolai tanulmányait Békéscsabán végézte. A Magyar Ipar- művészeti Főiskolán Borsos Miklós osztályába került, de az 1956-os események miatt el kellett hagynia hazáját. Akadémiai képzését Henri-Georges Adam tanítványaként a párizsi Ecole des Beaux Arts-on folytatta. Pátkai Ervin három fiatal alkotóval együtt készítette a Kozmosz című nagyméretű, átjárható szoborművét, amely 1961-ben díjat nyert a 2. Párizsi Biennálén. Ezt a munkáját nagyszámú, speciális belső arányrendet követő, vasbetonból készült monumentális alkotás követte, amelyeket a szobrász köztérre szánt. A struktúrák kérdéskörét vizsgáló kisplasztikái bronzból, ólomból és különféle műanyagokból készültek. A párizsi belváros tehermentesítésének céljával épülő Noisy-le Grand városnegyed kialakítása - művészeti vezetőként és az urbanisztikai koncepció kidolgozójaként - 1976-tól feladatok sorával látta el Pátkai Ervint, a Sor- bonne-on betöltött tanári állását is feladta miatta. A fejlesztés alapkoncepciója a környezetalakítás és az urbanisztika területét érintette, magasművészeti mércével is mérhető eredmény létrehozásának feladatmeghatározásával. Várostervezői működése során, ahogyan szobrászi munkájában is, a téralakítás fontosságára koncentrált. Az építészeti forma és a plasztikai forma kapcsolatának vizsgálata során megtartotta e kettő szuverenitását. Gyarmati Gabriella 560
