Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

„Pűrosztoruosoh” tudománya

m

ivel a paraszti munkában a jó fizikai állapotra nagy szükség volt, vigyáztak egészségükre, s a betegségeket igyekeztek változatos gyógymódokkal orvosolni. Jellemző volt az evangélikusoknál a betegért való közös imádkozás a templomban. A csabai emberek között is voltak „tudósok", „parasztorvosok", akik ismerték a gyógyfüvek és egyéb anyagok gyógyító hatásait, értettek a veszettség gyógyításához, jeleskedtek a helyretevés tudományában. Tudományuk szájhagyomány útján terjedt vagy a családban öröklődött tovább. Az emlékezet és az írásos anyagok megőrizték még a veszettséget gyógyító Garágyán család, a kenőcskészítéshez értő Vantara család, a helyretevős Békészki Mihály és Drenyovszky János, a gyógynövényárus Máté Györgyné, a lovakat orvosló Mészáros János kovácsmester, az orbánc gyógyításában jártas Mitykó Dorottya, „Orvos mamóka" emlékét.

Se szeri se száma a csabai népi orvoslás eljárásainak, melyekkel embereket és állatokat is tudtak gyógyítani. A napjainkban is ismert és használt gyógyfüvek nagy részét ismerték, és a legkülönbözőbb betegségek esetén alkalmazták. A zsálya gyógyította a torokgyíkot, csontfüvet használtak ízületi fájdalmakra, ezerjófűvel gyógyították a vérszegénységet, farkasalma levelét tették a sebre, katlankórót alkalmaztak kolerajárvány idején, ökörfarkkórót adtak a szélütöttnek, pemetefüvet a tüdőbajosnak. Köhögésre és gyomorfájásra a kisüstön főtt pálinkát tartották a legjobb orvosságnak. A hideglelést a hason keresztbe tett fekete kakastoll gyógyította. A betegség jelképes átadására a legjobb példa, hogy a kelésre tett krajcárt elhajították, hogy a betegség átragadjon arra, aki felveszi. A csabaiak minden betegségben hasznosnak

aypwir i'njm m - sk ',,:^r &mmitK?t:

508