Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Igen, a uilág legnagyobb DJunhácsy gyűjteménye a csabaiahé A Békéscsabai Múzeum-Egyesület már Munkácsy Mihály halála után megkereste a festő özvegyét azzal a kéréssel, hogy adományozás útján támogassa a múzeumot, ezzel segítve a Mester még életében Békéscsabán kialakult kultuszának ápolását. Cécile ígéretet tett arra, hogy végrendeletében egy festményt, az Ecce homohoz készült Töviskoronás Krisztust hagyományozza a Békéscsabai Múzeum-Egyesületre. A hagyaték kalandos úton, majd két évtized alatt érkezett meg Békéscsabára. Munkácsy özvegye 1915-ben hunyt el, örököse és végrendeletének végrehajtója unokatestvére, Cécile von Barnevitz lett. 1917-ben két faládába csomagolva indította el a csabaiaknak szánt gazdag, érdekes és a magyar műtörténetírás szempontjából rendkívül fontos dokumentumokat tartalmazó gyűjteményt Magyarországra. Az első világháború történései azonban jócskán beavatkoztak az események menetébe. A küldemény előbb a Kultuszminisztérium padlásán várakozott, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Címzettje csupán az 1930-as évek elején vehette át. Munkácsy Mihály életművének Békéscsabán őrzött egysége a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményének koronaékszere. A mintegy tíz festményből és kilenc grafikai lapból álló kollekció, illetve a folyamatosan gyarapodó, pillanatnyilag ötszázhetvenhat tételt számláló relikviaanyag nagy jelentőségű, amelynek bemutatását és a festő személyét övező kultusz ápolását a békéscsabai múzeum elsőrendű kötelességének tekinti. Gyarmati Gabriella 500
