Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

tftohdcsy Mátyás, Csaba gyümölcshcrtészc

A szökésre készülő fogoly, 1920 áprilisában a szibériai krasznojarszki táborban azon gondolkodott, milyen szerencse, hogy apjának, Machács Jánosnak nem mondta komolyan, hogy „soha nem lesz kertész". Immár hatodik éve gyümölcskertészeti gyakorlatokat tartott társainak, így élve túl a fogolytábor kegyetlen körülményeit, és közben megtanulta a helyi gyümölcstermesztés fortélyait. Megtanult oroszul is, hiszen az angol, a francia és a német mellé hasznosnak vélte. Milyen más volt azokat a nyelveket tanulni vándorkertészként, Európa világhírű kertészeteiben.

Édesapja mellett ismerte meg a kertészkedés alapjait Békéscsabán, ahol 1881-ben született. Kertészdiplomát Budapesten, 1900-ban, a Kertészeti Tanintézetben szerzett, és 1912-től ugyanitt tanár lett. 1914-ben vonult be katonai szolgálatra, majd az orosz fronton fogságba került.

A szökés sikerült, és 1920 júliusától ismét a régi tanintézetben dolgozott, melynek később igazgatója lett. 1945 után, már Mohácsy néven, az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar első dékánja, majd 1948-tól rektora volt. Kezdeményezésére alakították meg a Kertészeti Kutató Intézetet, a Gyümölcstermesztők Országos Egyesületét és a Pomológiai Bizottságot. 37 könyvével és több mint 100 tudományos cikkével ő lett a magyar kertészeti irodalom legtermékenyebb szerzője. Érdeklődése a kertészet valamennyi ágára kiterjedt. 68 évesen vonult nyugdíjba. Életművének elismeréseként 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1992-ben utcát neveztek el róla Csabán.

Váncsa Klára

488