Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Községből udros

H

osszú út állt Csaba előtt, mire sikerült a városi rangot megszereznie, amelyre csak egy évszázaddal ezelőtt került sor. Valójában már korábban, az 1848-1849- es szabadságharc alatt rendezett tanácsú várossá vált, és ez a döntés szervezeti változásokat is elindított. Mindez azonban a bukást követő Bach-korszak alatt megszűnt, és újra község lett Csabából.

1858-ban, a Békés vármegye életét irányító császári és királyi megyefőnök vetette fel a várossá nyilvánítás ötletét, de ezt a csabai elöljáróság teljes mértékben elutasította. Ennek ellenére folyamatosan napirenden volt Csaba státusza, így 1871-ben Omaszta Szilárd főszolgabíró javasolta újra a várossá válást. Azonban a lakosság többsége ekkor még mindig elállt a változástól, elsősorban azért, mert ez nagyobb adminisztrációs és anyagi terhet jelentett volna a település számára.

Ezután eltelt közel 40 év, amikor Füzesséry Zoltán főispánnak köszönhetően kérelmezték Csaba várossá nyilvánítását, amelyet a belügyminiszter 1918 áprilisában engedélyezett. Az utolsó községi bíró Áchim László, míg első polgármestere dr. Berthóty István volt. Békéscsaba rendezett tanácsú város képviselő-testületének alakuló közgyűlése 1918. november 23-án volt. Berthóty 11 évig töltötte be ezt a tisztséget, és minden lehetőséget megragadott, amellyel a város fejlesztését szolgálta.

Szakái Veronika

480