Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Utllany telep

1 ’^an született az első javaslat a villanyvilágításXP vOsal kapcsolatban. Több terv és pályázat után végül a Ganz és Társa Villamossági Rt. áramszolgáltató telepre vonatkozó ajánlatát fogadták el. A kivitelezés alig félévig tartott és 1904. december 1-jén kigyulladtak az első lámpák a településen. A telep a vezetékhálózattal és a felszerelésekkel együtt négyszázötvenezer koronába került. Eleinte két darab, egyenként kettőszázhúsz lóerős gőzgéppel üzemelt. Az utcai hálózat hossza elérte a harminckilenc kilométert, háromezer izzólámpa és ket- tőszázhatvan fogyasztó kapcsolódott a hálózathoz, de az utóbbiak száma gyorsan bővült. A község egy évre bérbe adta a telepet a kivitelezőnek, a Ganz Rt-nek.

1906-tól a település saját kezelésbe vette a telepet, melynek első igazgatója Szeberényi Tibor gépészmérnök lett, őtÁdám (Áchimj Gusztáv, majd Nigrinyi János követte, végül 1933-tól az államosításokig Gerey László volt az igazgató. A csabai villanytelep pár évvel az átadása után már a környező települések lakosait, üzemeit, intézményeit is ellátta árammal, amit viszonylag olcsón árultak. 1910-ben Békést kapcsolták a telephez, 1911-ben Békéscsabán belül bővült a fogyasztók köre. A szolgáltatás az első világháború alatt nem üzemelt. Az áramtermelés 1928-ra nagyjából tízszeresére nőtt a kezdő évhez képest. 1933-ban Gyulát is a csabai telepre kapcsolták. A település így az áramszolgáltatás terén is központi szerepet kapott a megyében.

Dr. Szenográdi Péter

428