Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Zsilinszky Mihály az államlithár, az MTA tagja

7 ilinszky Mihály szlovák eredetű, evangélikus vallá- ^-^sú paraszt szülők gyermeke. Tanulmányait Csabán kezdte, majd Orosházán folytatta, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el.

1875-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd 1881-től 1889-ig Békéscsaba képviselői mandátumát. Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában. 1889-ben Csongrád, 1892-ben Zólyom vármegye főispánjává, 1895. február 20-án vallás- és köz- oktatásügyi államtitkárrá nevezték ki. 1901-ben ismét képviselővé választották, 1910-ben pedig, mint a Nemzeti Munkapárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett.

Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi címet, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki. A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalapítója, 12 éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá.

1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. 1903 és 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt. Közéleti szerepével igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. Támogatásával épült fel a csabai Közművelődés Háza (1914), melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is. A katolikus templom építéséhez jelentős összegű államsegélyt járt ki.

Forrainé Kovács Márta