Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A csabai téglagyartas története X ollarovszki Máté után egy másik téglaégető vállalkozó, bizonyos Tyukodi György kezdett el égetett téglát és cserepet gyártani Jaminában 1869-ben. Sajnos a Tyukodi-féle téglák gyenge minőségű agyagból készültek. 1891-ben indult el az iparszerű téglagyártás Csabán, amely Wagner József államépítési főmérnök és Suk Kálmán földbirtokos, valamint Haviár Lajos nevéhez kötődik. A Suk-Wágner és Társai néven induló cég Jaminában 1903-tól kézi bányászással, kézi vetésű téglákat gyártott, majd megépült az első körkemence, s 1910-től már beállított gőzkazán működtette a gépsorokat. A Gőztéglagyár jelentős munkáslétszámmal dolgozó, jó hírnevű üzem lett, és nyolc évtizedig működött Orosházi úti gyártelepén. Nem ez volt azonban az egyetlen téglagyár Békéscsabán. Bohn Mihály téglagyáros sógorai bevonásával családi alapon létesített gyári konszernt, majd 1907-ben Erzsébethelyen előbb hetven, majd ötvennyolc holdnyi földterületet vett, és több százezer korona pénzösszeget helyezett el a csabai bankban téglagyár építésére. A gyárépítési munkák 1908-ban kezdődtek, 1909-ben pedig már megindult a legfejlettebb ipari technológiákkal bíró termelés. A Bohn M. és Társai Gőztéglagyár több mint kétszáz munkást foglalkoztatott, a gyárból iparvasút szállította naponta a MÁV pályaudvarig a téglát, cserepet. Azonban az olcsó munkabérek és a balesetveszélyes munkakörülmények hatására ez a gyár lett később a békéscsabai munkásmozgalmi szerveződések kiindulópontja. Kovács Gergely 386
