Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
II. A honfoglalás korától az újratelepítésig
írásos forrásoh uidéhünh honfoglalás hori történetéről B ékés megye területének 10-11. századi történetére vonatkozó adataink rendkívül szegényesek. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a Tisza, a Temes, a Maros, a Körös és a Tútisz (Bega?) folyók vidékét mint magyar szállásterületet említi. Anonymusnál az egyik helyen azt olvashatjuk, hogy Árpád vezér „Veteknek pedig a Zarándi ispánságot adta." Az egykori Zaránd megye nyugati területei ma Békés megyéhez tartoznak. Szt. István idejében még Zarándi várbirtok lehetett a terület, de a keleti, nagyobb rész a királyi várbirtokhoz tartozhatott. Egy másik helyen azt olvashatjuk Anonymusnál Tas és Szabolcs vezérről, hogy: „Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek, s megakadályozták, hogy átkeljenek. Továbblovagolva tehát, egy napra rá az apró halmoknál ütöttek tábort." Az „apró halmok" azonos a későbbi Apróhalomházával, ma a Gyométól északra fekvő Póhalom nevű puszta. A harmadik hely, ahol Anonymus Békés megye területét említi, a következő: „...a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tiszán. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. ...A Körös folyón a Szarvas-halomnál átúsztattak, s onnan továbblovagolva a Tekerő vize mellett ütöttek tábort.” Anonymus adatait azonban csak kellő kritikával vehetjük figyelembe, azok nem mindig hitelesek, viszont így is értékes forrásai megyénk történetének. Medgyesi Pál 36
