Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A nagy óruízhatasztrófa Csabán -1888 B ékéscsaba a Fehér-Körös vízjárta mocsarainak délnyugati részén található. Elhelyezkedése miatt többször fordult elő árvíz ezen a területen, 1888 tavaszán sem volt másként. A télen lehullott hó a Körösök forrásvidékén emelkedő hegyekből gyors olvadásnak indult. Ennek hatására a folyó mederrendszere teljesen megtelt. Csaba vezetősége bízott abban, hogy a meglévő gátak védelmet nyújtanak, azonban a meder töltése nem tudott ellenállni, a gát rövid időn belül átszakadt. A rohanó ár elárasztotta az egész határt, Gerla, Póstelek, Sikony, Nagyrét, Kisrét víz alá került. A további károk megelőzése végett az emberek jöttek ásóval, kapával, talicskával, hogy mentsék városukat a víz rombolásától. Beliczey István kinevezett kormánybiztos vezetésével vészbizottság alakult, melynek feladata az azonnali döntéshozás volt. Sztraka Ernő városi mérnök irányításával sáncokat építettek az egyre közelgő víz felfogására. A víz húzódott feljebb, a tanyai lakosság menekülni kezdett, az alap nélküli vályogházak és az állatállomány legnagyobb része odaveszett, a földek víz alá kerültek. Békéscsaba legmagasabb pontja, a nagytemplom hátsó küszöbe a tengerszinttől 88,74 méter. Az Élővíz-csatornában a víz az árvíz utolsó napjaiban már tengerszint felett 88,75 méterre emelkedett. A lakosság féltett tárgyait és élelmiszereit az evangélikus nagytemplomba hordta össze, sokan a fenyegető ár ellen itt kaptak menedéket. Nagy szerencse, hogy az árvíz szintje tovább már nem emelkedett, így Békéscsaba megmenekült a nagy veszedelemtől. Forrainé Kovács Márta 374
