Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Aj Arany Xnhas Szálló vasút és az általa is gerjesztett fejlődés új igényeket szült. Már az építésnél dolgozó munkások számára is felhúztak egy alkalmi szállást. 1859-ben született döntés egy vendégfogadó építéséről, amit 1862-ben adtak át. A vendégszobák mellett ebédlőterme is volt, illetve a vendéglős számára szobákat és egy istállót is biztosítottak. A fogadó helyén épült fel 1883-ban Sztraka Ernő városi építész tervei alapján az új, magasföldszintes, pincerendszerrel is rendelkező vasúti szálló és vendéglő, amely az Arany Kakas nevet kapta. 1926-ban Bányai András tervei szerint újult meg az épület, emeletet kapott és már harmincöt szobával büszkélkedhetett. A korabeli beszámolók alapján a vidéki szállodák színvonalát meghaladó kényelem és tiszta ágynemű fogadta a látogatókat, megfizethető áron. A drágább, utcára néző szobák negyvenezer koronába kerültek. Az épület átadásakor (1927 januárjában) már új pénzben kellett gondolkodni, ami 3 pengő 20 fillért jelentett. Ezt akkor egy mezőgazdasági napszámos 1215 órás munkával kereste meg. Természetesen a vendégforgalmat a tehetősebbek biztosították, hiszen „havi kétszáz pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel". Az átadáskor Ferenc Mihály vendéglős nem csak a helyi vezetőket látta vendégül egy vacsorára, hanem a kollégáit és a szállodát építő munkásokat is. Az épület az 1944. szeptember 21-i bombázáskor telitalálatot kapott, helyén ma egy park található. Dr. Szenográdi Péter 352
