Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A peches mérnöh és a színház - his színháztörténeti adaléh Békéscsabai Jókai Színház épülete, azaz az egykori Vigarda vagy Vigadó, a városi lakosok közadakozásából épült fel 1877 és 1879 között, Halmay Andor építész tervei alapján, Sztraka Ernő városi mérnök irányításával. A dolog pikantériája, hogy az említett épület megtervezésére maga Sztraka is pályázott, de nem az ő tervei alapján valósult meg, mivel valamennyivel kevesebb kocsibejárót tervezett a kívánatosnál. így neki kellett kiviteleznie a vetély- társa által tervezett épületet. A vigardák vagy vigadók a 19. századi polgárosodó társadalom fontos tartozékai voltak, melyek nemcsak a szórakozás és az ismerkedés, de a kaszinókhoz hasonlóan a közéleti és politikai eszmefuttatások fontos helyszínei, reprezentációs célokat szolgáló intézmények voltak. Kiváltképpen híres volt a csabai vigadó a 19. század végén farsangi mulatságairól és a különféle „céhes" bálokról. Az ekkor 600 férőhelyes színházat 1912 őszén átalakították, hogy mindjobban megfeleljen a színházi céloknak. Büfével, ruhatárral és nemdohányzó kabinettel is bővült, továbbá harminccal megszaporodott férőhelyeinek száma is. A „boldog békeidők" és az édes polgári idill velencei tükröktől csillogó, intarziás parkettával gyönyörködtető jelképes épülete kellemetlen szálkát jelenthetett az újonnan berendezkedő, magát proletárnak nevező diktatúra szemében. 1953-ban a Vigadóba áthelyezték az Apolló mozit, majd festőműhelynek, próbateremnek használták. A rendszerváltást követő években támadhatott fel csak ismét e ragyogó főnixmadár. Sajnos az elegáns kazettás mennyezet színes festését nem újították fel az eredeti tervrajzok alapján. Nagy Balázs 340
