Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Cchehlől az Ipartestületig B ékéscsabán a lakosság növekedésével, az igények emelkedésével a 19. század elején megjelennek az iparosodás első nyomai. 1817-ben megalakult az első önálló csabai csizmadia céh, kiváltságlevelét, mely működési engedélyként és egyben szabályzatként is szolgált, 1817. március 14-én adta ki I. Ferenc császár és király. A céhláda a céhtagok által a legnagyobb becsben tartott tárgy volt. Benne őrizték a testület kiváltságlevelét, szabályzatát, iratait, pecsétjét, pénzét és egyéb értékeit. A csizmadia céhet követte a tímár és szíjgyártó céh. A következő évre már 176 iparos található a községben. Békéscsaba gazdasági fejlődésére nagy hatással volt, amikor 1858-ban megkezdődött a vasúti hálózat kiépítése. A kereskedelem - amelynek színtere ekkor a vásár volt - fejlődését az ekkor még rossz utak akadályozták. 1872-ben megjelent a céheket megszüntető első ipartörvény, ezt követően a korábbi céhtagok összefogva egy új társulatot hoztak létre, a Békés-Csabai Általános Iparosok Társulatát. Az ipartársulatok ténylegesen azonban 1875-ben alakultak meg. A békéscsabai iparosok és kereskedők körében erős testületi élet indult meg, megfogalmazódott, hogy az új ipartörvény alapján az összes iparost összefogó ipartestületet hozzanak létre. 1885. június 21-én megalakult a Békés-Csabai Ipartestület 731 taggal, elnöknek Havran Pált választották. Az ipartestületnél ekkor 272 segéd és 52 tanonc volt bejelentve. Az ipari szakoktatást is fontosnak tartották, 1874-től rendszeressé vált a fiú iparostanoncok képzése. Forrainé Kovács Márta 330
