Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
\i első bérhocsi Csabán A csabai bérkocsizás megjelenése a városnak az országos vasúthálózathoz történő kapcsolódására vezethető vissza. A megnövekedett személy- és áruforgalom a város polgárosodásához és gyors ipari fejlődéséhez vezetett, és mint minden magára valamit is adó városnak, Békéscsabának is épültek a Fő tér szomszédságában új középületei, többek közt a Fiume Szálloda. Az eredetileg a település szélére épített vasútállomás (ne felejtsük el, hogy Jamina kezdetben még „szőlő" volt, nem volt háztelkekre osztva) és a Fő tér közötti személyszállítás, mint vállalkozási lehetőség szinte adta magát. 1871-ben indította el Hrdlicska Mihály bérkocsis a vállalkozását, miután a Vasút utcát (a mai sétáló utcát) leburkolták. Egy kis sárga színű Steyer egylovas fogatot - azaz konflist - hajtott, ezzel ment ki az állomásra a vonatokhoz, majd az utasokat harminc krajcárért a Fő térre szállította vagy ahová azok kérték. Általában a Fiume előtt várakozott utasokra. Miután lassan, de biztosan nőtt az ügyfelei száma, beállított egy másik bérkocsit is, amelyre fiát ültette. A családi vállalkozáson kívül a Fiume is üzemeltetett egy omnibuszt, majd a példa ragadós lett, és 1875-ben Pócsik Mihály kerékgyártó is beállt fi- ákeresnek, majd Hrdlicska veje, Drienyovszky György is beszállt a vállalkozásba. A bérkocsik száma ezután ugrásszerűen nőtt. Pár év múlva már tizennégy kétfogatú fiákeres, és tizenöt egyfo- gatú konflis közlekedett és versenyzett az utasok kegyeiért Csabán. 1878-ban a tarifa a fiákereknél egy korona, a konflisoknál pedig nyolcvan fillér volt, éjjelre pedig húsz fillérrel magasabb viteldíjat állapítottak meg. Kovács Gergely 320
