Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Isholáh a tanyaullágban

A tanyák tömeges kialakulása a Mária Terézia-féle úrbérrendezés utáni időszakra tehető. A tanyán gazdálkodó embereknek általában a zárt településen is volt lakóháza, általában ez volt a családi fészek.

Térségünkben jellemzően a dűlőutak mentén sorakoztak a tanyák. Eleinte a férfiak dolgoztak a határban, később egész családok állandó lakóhelyei jöttek ott létre. Vélhetően az első tanyai iskolát 1868-ban indította el a csabai evangélikus gyülekezet. Az 1879/80-as tanévben már tizenkét iskolában ötszázhatvan tanulót oktattak képesítés nélküli tanítók szlovák nyelven. 1872-ben központi rendelet írta elő a tanítók képesítő vizsgáját, majd 1882-ben megtiltották a tanyákon lévő „zugiskolák" működését.

Az egyre erélyesebbé váló állami fellépés hatására az oktatás rövid szüneteltetése után az egyház 1891-től kezdte kiépíteni a tanyai iskolák rendszerét. Rövid időn belül már hét iskolában folyt az oktatás az előírásoknak megfelelően (például Fényes, Fürjes, Megyer területén). 1900-ban a csabaiak harminc százaléka élt tanyán. Később újabb evangélikus iskolák létesültek a határban, de a római katolikus egyház, a község és az állam is tartott fenn a tanyavilágban iskolákat. A tanyagócok kezdtek faluvá fejlődni; Gerendás az 1920-as években, Kétsoprony és Telekgerendás 1952-ben önállósodott. Ekkor már államosított iskolákban oktatták az új tananyagot, zajlott a kollektivizálás, és kezdetét vette a tanyavilág átalakulása, majd visszaszorulása.

Dr. Szenográdi Péter

308