Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

A csabai uagyon őrzője - a hözbirtohosság A 19. század második felében kezdődő változások Csabán új testületek létrehozását is eredményez­ték. Magyarországon már kevésbé, azonban egyes erdé­lyi településeken még napjainkban is létezik a közbirto­kosság intézménye. Csabán 1863 és 1890 között műkö­dött ez a testület, de alapja 1845-ig nyúlik vissza, az örök­váltsági szerződés megkötéséig. Ennek oka, hogy a szer­ződést a birtokos jobbágyok is aláírták, vagyis a váltság­díj törlesztésében mindenki részt vállalt, és az összeg be­fizetésére és kezelésére hozták létre a birtokossági pénz­tárat. A szabadságharc leverését követő Bach-korszakban tartottak attól, hogy a község vagyonát és jogait elveszik, ezért ezt elkerülve, 1863-ban létrehozták a közbirtokos­ságot, átruházva a testületre Csaba vagyonát, jogait. Egy évtized elteltével sikerült rendezni a törlesztést, de a be­folyó összeget továbbra is a testület kezelte, ami Csabát a haladás irányába segítette. A közbirtokosság olyan középületek emelését irányí­totta, amelyek a mai napig meghatározzák Békéscsaba arculatát. Többek között ennek köszönhetően épült fel a Fiume Szálloda, az Andrássy úti bérház (később járásbí­róság, ma az Ibsen-ház), a színház és a városháza épüle­te is. A közbirtokossági testület 1890-ben szűnt meg, és így, az általa kezelt vagyon és épületek átkerültek Csaba községhez. Szakái Veronika 300

Next

/
Thumbnails
Contents