Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
r „...itt helyben rendes gabona hetiuásár alahíttatnéh...” O abán hosszú ideig az állattenyésztés volt a főfoglalkozás, mert bőven volt legelő, az eladásra szánt állatokat a saját lábukon tudták elhajtani a vásárokra, a gabona pedig szinte eladhatatlan volt. A 18. század közepén nem volt gabonakereskedés és kivitel, mert a megtermett gabona leginkább helyben kelt el, és legfeljebb a katonaság részére vásárolták. A velencei követ 1749-ben kelt jelentésében olvasható, hogy: „A magyarok hanyagok ugyan földjeik művelésében, de nemcsak a nemzet tunyasága miatt, hanem azért is mert nem bírják eladni.” Az országban a pesti Medárd napi vásár volt nevezetes, oda vitték a megtermelt javakat (jószág, gabona, bőrök, gyapjú], mert arra a vásárra külföldi kereskedők is nagy számban érkeztek. A krónika szerint a kereskedés ekkor görögök, németek, örmények, visszamaradt törökök és kevés zsidó kezében volt. Csabán egészen 1861-ig nem volt gabonapiac, a megtermett gabonát a legközelebb lévő gyulai vagy a nagyváradi vásárba kellett szállítani. Fábry Károly 1923-ban megjelent munkájából tudhatjuk, hogy a gabonapiac létrehozásának gondolata már 1851-ben megszületett, de az a vevők és kereskedők hiányában meghiúsult. A terv 1861 szeptemberében újra felmerült: „hogy itt helyben rendes gabona hetivásár alakíttatnék, miáltal azon kettős érdek éretnék el, hogy gabonatermesztő lakostársaink nem kényteienittetnének Gyulára szállítani termékeiket, másrészt pedig a környékbeli vevők és kereskedők itteni összejövetele által maga a hetivásár tetemesen élénkülne." 290