Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

„Biztos, hogy nincs ló benne?” - Az első uonnt Csabán 388a8aS888888888888888888888S88S888888888888S888888S8888888S8888888S8888€ A csabaiak számára is sorsdöntő eseménynek számí­tott az első vonatszerelvény városukba érkezése. Ezért a vasútvonalért egyébként több Békés megyei te­lepülés is versengett, így Szarvas, Békés és Gyula városa is, mert már akkor sejteni lehetett, hogy az ipari fejlődés kulcsa a vasút lesz! A csabai népemlékezet a vasút Csabá­ra kerülését azzal magyarázta, hogy azokon a települé­seken sok gazda lovas kocsikkal való fuvarozásból élt, és ha ott lesz a vasút, elveszítik a munkájukat, a ló ára is le­megy. Sőt, azt is mondták a csabaiak, hogy hallották mi­kor egy odavalósi gazda azt mondta, „nem kell nekik a vas­út, mert a becsületes gazdák nem csavarognak, hanem ott­hon szorgalmasan dolgoznak". így esett, hogy a vasút Csa­bán megy keresztül. A vasútforgalom 1858-as megindítása előtt a szájha­gyomány szerint csak egy csabai utazott vonaton, a ne­ves Csarejs György tanító édesapja, aki a jelenlegi Balas­si Bálint Magyar Művészetek Háza épületével szembeni házban lakott. Ő volt az első csabai, aki az 1847-ben meg­nyitott Szolnok - Pest vasútvonalon utazott. Mikor haza­ért Csabára, már az egész utca várta. Élményeit szlovákul osztotta meg velük. „Megérkeztünk Szolnokra, ott áll egy nagy ház, amelyet állomásnak hívnak, ott pár aranyat fizet­tünk és kaptunk egy kis papírkártyát, azzal egy deszkából készült házikóba ültünk, melynek vaskerekei voltak. Meg­szólalt a kisharang, majd a masina fütyült, és elindult a vo­nat, és szép lassan Pestre értünk" - mesélte Csarejs bácsi. „És tényleg nem voltak ott lovak? - szólt közbe valaki az álmélkodók közül. „Én nem láttam sehol." - válaszolta az öreg. Többen kételkedve hallgatták az utazás történetét. 274

Next

/
Thumbnails
Contents