Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

A csabai gazdaság hczdcli alapja

A

z újranépesedő alföldi területeken hosszú ideig meghatározó volt az állattartás. A földet sokáig a korai feudalizmust idéző módon művelték, ez csak az önellátást szolgálta, később fokozatosan nőtt a növény- termesztés jelentősége. A település gazdaságának alapját még a 19. század közepén is az állattenyésztés és a gabonatermesztés jelentette, az utóbbin elsősorban búzát kell értenünk. A haszonállatok sorát a számok alapján sokáig a szarvasmarha és a ló vezette, juhokat az 1730-as években kezdtek el tartani. Számuk 1773-ban már közel 7000 volt, ehhez jött még kerekítve 3000 ló, 1500 sertés, illetve 2800 tehén és 1600 igásökör.

Az Alföld és ezen belül Csaba értékesítési nehézségeit (rendezetlen vízhálózat, rossz utak, a feldolgozás kis mértéke, szűk tárolási kapacitás) egy ideig ellensúlyozta, hogy a marhák saját lábukon vándoroltak a piacra. A piaci pozíciók megtartásához, bővítéséhez azonban fejleszteni kellett. A vidéki gőzmalmok sorában másodikként épült fel a csabai (Pain-gőzmalom). A gazdák előrelátását dicséri a vasútban rejlő lehetőségek felismerése. Az első vonat 1858-ban pöfögött be a városba. Abban az évben már a mai mederben lehetett hajózni a Kettős-Körösön, és folyamatosan fejlesztették a csatornát is, melyen az úsztatott fa érkezett. A csatornázás másik hasznaként kezdett megszűnni a „mocsárvilág". Az agrártermékekre alapozva fejlődni kezdett a kereskedelem, az ipar, a kultúra és az infrastruktúra is.

Dr. Szenográdi Péter

264