Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

I. Az őskortól a honfoglalás koráig

A Hcltdh

A Kr. e. 4. század második felében nyugatról a kelta terjeszkedés eléri a Duna vonalát, majd azon átkelve még ebben a században felszámolják a szkíta kultúrájú népek önállóságát az Alföldön. A kelták területünkön tanyaszerű, néhány épületből álló kis majorságokban élnek. A kezdetben csontvázas, majd egyre inkább hamvasztásos sírokat tartalmazó temetők kis sír- számúak. A férfiakat ékszereikkel (nyakpereceikkel, karpereceikkel, ruhakapcsoló tűikkel] és fegyvereikkel (pajzsaikkal, kardjaikkal, lándzsáikkal) temették el. A női sírokban igen sok ékszert találunk: nyakláncok, gyűrűk, ruhakapcsoló tűk, hólyagos lábperecek, karperecek.

A nagy számban és kiváló minőségben előállított vasból készült használati eszközök fejlett mezőgazdasági tevékenységről árulkodnak. Kerámiájuk jó minőségű, korongolt áru, amit feltételezhetően fazekas központokban gyártanak. Ilyen jó minőségű kerámiát, egy urnát találtak a gerlai pusztán, 1860-ban, téglavetéskor. A következő évben a békéscsabai evangélikus papiak pincéjének ásásakor egy előzőnél kicsit kisebb, szintén kelta kori edényt leltek a munkások. Kisebb bögréket, csészéket ástak ki 1875-ben a Népkertnél és a kanálisi szőlőkben. 1927-ben, az Erdélyi soron, a körgát javításakor sírokra akadtak a kubikosok, melyekben kard-, ékszer- és edénymellékletet találtak. Három évvel később, ugyanezen a területen, a körgáttal szemben lévő egyik ház kertjében kelta edényeket, ruhakapcsoló tűt, hólyagos kar- és lábperecet találtak a tulajdonosok a földmunkák közben.

Nagy Dániel Sándor

24