Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

„Asszonyszőtte” remehmunhnh

A

mikor kézbe veszünk egy-egy múzeumban őrzött, több mint száz éves múlttal rendelkező népi szőttest, például egy díszabroszt, nem is hinnénk, milyen hosszú munkafolyamat és hány ember szorgalma, hozzáértése kellett az elkészítéséhez. Felsorolni is nehéz a sok fáradságot jelentő munkafázisokat: vetés, nyűvés vagy vágás, áztatás, szárítás, törés, tilolás, dörzsölés, gerebenezés, fonás, motollálás, szapulás, gom- bolyítás, szövés, hímzés, slingelés, neccelés, horgolás, azsúrozás... És mindezek eredményeként születtek meg a páratlan értékű, szépen megmunkált, egyedi, „asszonyszőtte" textíliák.

Békéscsabára érkezésük idején a szlovákok fejlett szövőkultúrával rendelkeztek, a csabai jó gazdasszo- nyok jártasak voltak a szövésben. A háziszövés legjelentősebb alapanyaga kezdetben a gyapjú, később a kender- és a pamutfonal volt, gyakorta e két anyag együttes alkalmazásával szőtték a vásznat. A csabai szövőasz- szonyok egyrészt ragaszkodtak szlovák hagyományaikhoz, másrészt viszont fokozatosan teret engedtek a polgáribb, kifinomultabb ízlés megjelenésének. Jellemző, hogy a katolikusok jobban kedvelték az élénk színeket a szőtteseiken, mint az evangélikusok. A különböző minőségű vásznakból más-más textíliák, abroszok, derékaljak, viseleti darabok, párnák, törülközők, függönyök, lepedők, zsákok készültek. Ezeket az általában fehér alapra kék, piros, fekete, bordó színű növényi, főként bazsarózsa motívumos és geometrikus mintákkal díszített, szedettes technikával készült textíliákat a családokban nagy becsben tartották, több generáción át továbbhagyományozták. A csabai asszonyok a 19. szá-