Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

A Hozsuchtól az ezüstgombos mellényig. A csabai férfiah uiselete Í gy település lakosainak ruházata változatos és vál­tozó. Különbözik koronként, korosztályonként és ne­menként, de megmutatkozik az öltözeten viselője társa­dalmi helyzete, egyéni ízlése is. Nyilvánvalóan különb­ségek mutatkoznak attól függően, hogy ünnepi, hétköz­napi vagy munkában használt, téli vagy nyári ruházatról van-e szó. A csabaiak ősei bárány és kecskebőr ruhában, bocs- korban, rövid, széles derekú, könyékig érő ujjú, nyaknál pertlivel összehúzott ingben, alul kirojtozott, széles, rán­cos gatyában, rövid ködmönben jártak, derekukon három csatos, széles övét, bőrtüszőt viseltek. Az 1850-es évekig copfba font hosszú hajuk volt, amit az idősek elől csimbók- ba kötöttek. Nyáron tótos, széles karimájú alacsony kalap, télen báránybőr süveg volt a fejfedőjük. A gatyakorcába dugták a sallangos dohányzacskót. A derékig érő ködmö- nöket, bekecseket („kozsuch") színes virágmotívumokkal díszítették a helyi és környékbeli szűcsmesterek, akik kö­zül a leghíresebb a csabai Krsnyák Mihály volt. A 19. század első felének jellemzője a magyaros ruhá­zat térhódítása. A csabai szlovák férfiak átvették a csiz­mát, szűrt, subát, bőgatyát, hosszú derekú, lobogós ujjú inget, a fekete posztóból készült zsinóros nadrágot, dol­mányt és az ezüstgombos mellényt. A gazdák és a pász­torok sallangos szíjas szűrt („sirica") viseltek. A legszebb, díszített szűröket Miló János, Miló Pál, Áchim János és Gu­lyás János csabai szűrszabók készítették. A tehetősebb csabai emberek előszeretettel vásárolták a vásárhelyi és szarvasi bundákat. A fiúgyermekek legénysorba lépéskor kaptak bundát. 250

Next

/
Thumbnails
Contents