Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Sétálás, labdázó, bálah

K

orábban, a 19. század második felében a fiatalok főként ünnep- és vásárnapokon tudtak szórakozni. Országszerte, így Békéscsabán is, a vasárnapi kedvtelés a sétálás volt, amely egy meghatározott útvonalon történt. A csabai séták a főtéren és a színház utcáján zajlottak. A lányok különösen szerették ezt a szórakozási lehetőséget, hiszen ilyenkor szépen kiöltözve, hajukat befonva, testvéreik és barátnőik társaságában mutathatták meg magukat. Ha a leánynak akadt udvarlója, akkor azzal sétált, de szigorúan, minden érintést mellőzve, csak egymás mellett. A legények három-négy cimborájukkal sétáltak vagy csak a járdaszélről, esetleg a Fiume Szálló poharazójából szemlélték a sétálókat. Ha kinéztek egy lányt, igyekeztek a közelébe férkőzni és megismerkedni vele. A sétálás a második világháborúig volt szokásban.

Egy másik szabadban folytatott közkedvelt időtöltés volt a labdázás. Minden körzetnek megvoltak a maga „jáccói" (szlovákul játszóké), ahová akár tizenöt-húsz fiatal is összegyűlt. A labdázás még az 1950-1960-as években is népszerű volt.

A jó idő múltán, ősz végén és télen megrendezték a bálokat, ahova a városi és tanyasi ifjak egyaránt ellátogattak. A legtöbben, mielőtt megkezdték volna a bálozást, tánciskolába jártak, ahol megtanultak tangózni, keringőzni, csárdást s még sok mást táncolni. A fiatalok ismerkedési és szórakozási lehetőségei között kiemelkedő szerep jutott a báloknak. A szórakozás azonban sohasem mehetett a munka rovására.

Salamon Edina

242