Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A szabadságharc clbuhott A szabadságharc utolsó szakaszában a megye vezetői a katonai parancsnokok utasítására többször hirdettek népfelkelést a betörő cári sereg ellen. A népfelkelés tényleges alkalmazására végül nem került sor. Augusztus 3-án az osztrákok már Orosházán voltak, augusztus 9-én az oroszok Sarkadig nyomultak előre. A megye székhelyét előbb Csabára, majd Mezőberénybe helyezték át, augusztus 12-én már Békéscsabát is elérték a cári csapatok. A békéscsabai elöljárók is velük menekültek az új megyeszékhelyre. Augusztus 13-án Görgey Világosnál, az oroszok előtt letette a fegyvert. Már másnap Békéscsabát is elözönlöt- ték a menekülő honvédek. Akiket elért a hatóság, osztrák sorezredekbe sorozták be. A szabadságharc igen nagy terhet rótt a lakosságra is. Az átvonuló csapatok élelmezése, lovaik takarmányozása, a különféle önkéntes adománygyűjtések mellett a tavaszi hadjárat idején Békés megyének, így Csabának is, rendszeresen gondoskodnia kellett a tiszai sereg ellátásáról, több ezer kenyér- és zabadaggal, hosszú fuvarokkal a katonaságnak. A gyulai orosz és osztrák táborba 1849. augusztus 20-25. között Csabának 78174 font kenyeret, 390 mázsa 87 font húst, 3635 véka zabot, 22422 adag szénát, 100 akó bort 80 akó pálinkát kellett hadisarcként szállítani. A Kossuth-bankó elértéktelenedésével sok ember vagyonkája lett semmivé. A város a szabadságharc leverése után elvesztette rendezett tanácsú városi jogállását, és ismét mezőváros lett, élén a bíróval. Az önkényuralom évei alatt kellett a városnak leróni az örökváltsági adósság hátralékának tetemes összegét. A város csak többszöri, nagy összegű köl234
