Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

íurópa legnagyobb faluja

O

aba betelepítése 1718-ban indult el, ez azonban csak a folyamat kezdő éve volt, még évtizedekig tartott az új lakosok érkezése. Emellett sokan nem telepedtek le, hanem rövid idő után elmentek vagy elszöktek innen. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a betelepülők száma még évtizedekig változott. A község népessége összességében fokozatosan emelkedett, 1773-ban már több mint 7000 lakosa volt Csabának, ezzel Békés vármegye legnépesebb településének számított. Ez a szám az 1848-as szabadságharc előtti évre már megháromszorozódott, mintegy 22 ezer fő lakta, viszont ez nem tekinthető az összlakosság számának. Ugyanis a lakosságszám megállapításakor nem vették figyelembe a nemesi lakosok számát, bár ez az arány Csaba esetében nem tekinthető jelentősnek. A népességnövekedés mértéke viszont kiemelkedő értéket mutat, amely azt jelenti, hogy nemcsak a természetes szaporodásnak köszönhetően nőtt meg a lakosság száma, hanem a Csabára költözés még nem állt meg.

Az 1840-es években a családok száma nőtt meg jelentősen, aminek az a magyarázata, hogy a legelő-elkülönítési szerződésnek köszönhetően a zsellérek is földhöz jutottak. Valamint az örökváltsági szerződés megkötése után lehetőség nyílt arra, hogy a jobbágy telkeket családon belül feloszthassák; ezt korábban szigorúan tiltották. Ezek után egyértelmű, hogy miért nevezték Csabát „szörnyű nagy falunak" vagy Európa legnagyobb falujának.

Szakái Veronika

224