Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Szerződésen béhlyójóban - a Cegetőaba, mint jobbágyfalu jelentős szolgáltatásokkal tartozott földesurának, azonban a 19. század közepén esély nyílt mindezek megváltására. 1844-től egyezkedések kezdődtek, először a legelők elkülönítése volt napirenden, amelyeket ekkor még a földesurakkal közösen birtokoltak. A szerződés értelmében több mint 17 ezer hold legelő, rét és föld került Csabához, majd 1852-ben felosztották a legelőket a jobbágyok között. Az örökváltsági szerződés megkötése 1845-ben történt, Such János bíró idején. A szerződés szerint a község közel 802 ezer pengőforint kifizetése ellenében válthatta meg magát. A megváltási összeget a jobbágytelek nagyságának arányában vetették ki a jobbágyokra, de a befizetések gyakran késtek, ráadásul Csaba jobbágyfaluként még kölcsönt sem vehetett fel. Az 1848. évi áprilisi törvények értelmében a jobbágyok azt gondolták, hogy most már mentesülnek kötelezettségeik alól, azonban 1849 után a földesurak nem álltak el követeléseiktől. Hiába indítottak pert ez ügyben, végül a birtokosoknak adtak igazat, így 1854-ben még 544 ezer forint tartozása volt Csabának. így a következő években folytatódott a fizetés, az utolsó részletet csak 1873-ban tudták kifizetni. Ez a megváltás a csabai paraszti árutermelés megerősítését segítette elő, a kifizetett váltsági összeg jelentős részét később az állam visz- szatérítette. ethülönílési és az Öröhuáltsági Szerződés Szakái Veronika 222
