Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Pan Kurátor - űz cuangclihus egyház elöljárói A z evangélikus egyházban „minden hatalom az egyházközségből ered" - olvashatjuk az egyházi törvények között. A hívek közgyűlése, a soraikból választott képviselő-testület és egyháztanács döntései határozzák meg a gyülekezet, de az egyetemes egyház életét is. A gyülekezetek élén a lelkész áll, aki elnököl a testületek ülésein. Mellette Békéscsabán 1836-tól az egyházfelügyelő (pán felügyelő] társelnökként irányítja a tanácskozást. Helyettese a másodfelügyelő (pán inspektor). A nagy létszámú gyülekezet működtetéséhez a testületek által választott elöljárók tevékenységére volt szükség. Az egyház fenntartására a hívek adóbefizetései, a ja- vadalmi földek, szőlő, szárazmalom jövedelme szolgált. A gyülekezet maga is gazdálkodott, a templomok és a nagyszámú iskolaépület fenntartása sokféle feladatot adott. A gazdálkodás és a pénzkezelés felelős irányítója az évenként választott gondnok (prednyí kosztolnyík, pán kurátor). A tehetős, jó gazdaként ismert egyháztagok közül választotta a képviselőtestület közgyűlése. Külön irodája volt, jelvénye a kurátori pálca, a templomban külön helye volt az istentiszteleteken. Ő volt a munkáltatója a szegődményeseknek ( harangozok, kocsisok, sírások stb). A gondnok segítői a sáfárok, akik közül a gazdasáfár volt az egyházközség gazdasági ügyintézője, a többi sáfár az egyházi adó beszedése mellett a pince, a magtár kezelését végezte. A tizedesek a gondnok és a sáfárok beosztottjaiként utasításuk szerint végezték munkájukat. Az 1945-ös földreform, majd az 1951-es földfelajánlás a javadalmi földektől fosztotta meg a közösséget, megszűnt a gazdálkodás, az iskolák államosításával az épületállomány drasztikusan lecsökkent, így az 1960-as évektől már csak gondnok és egy sáfár szolgált. Dr. Jároli József 198
