Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Aj első gyalogjárdán Csabán m a már nehezen tudnánk elképzelni, hogy a városban közlekedve ne lennének járdák, hiszen ez általánosnak mondható. Nem volt ez mindig így, ugyanis kezdetben a séta megkönnyítésére csak kukoricaszárat vagy szalmát terítettek le. Az első, tölgyfa pallóból készült járdát 1834-ben készítették Csabán, de ez elég ritkának számított. Munkácsy így emlékezett vissza erre: „Eredeti dolog a gyalogút: a házak előtt két sor párhuzamos palló, egyik a jövőnek, másik a menőnek. De csak a jobb módot jelentő városnegyedben van így, ahol a falu arisztokráciája lakik." Nagyobb áttörés bő 30 évvel később történt, hiszen Sztraka Ernőnek köszönhetően lefektették az első tégla járdákat. Akkoriban nemcsak cserépgyártással foglalkoztak, hanem kisméretű téglákat is gyártottak, amelyekből a Szent István téren és az Andrássy úton rakták le a járdákat. A 19. század végén a járdák kiépítése során még nem kérték a telek tulajdonosainak a hozzájárulását, majd csak a járdaépítési szabályrendeletben rögzítették, hogy a szomszédos telek tulajdonosának kell kifizetnie a költségek felét. A járdák építésére és fenntartására egyre nagyobb összegeket tettek félre, 1914 körül már 120 km hosszú téglajárdát kellett gondozni, és emellett folyamatosan érkeztek az új járdák iránti igények is. Az első beton járda végül 1923-ban készült el az Andrássy úton, majd fokozatosan épültek az újabbak a forgalmasabb helyeken. A helyi gazdaság erősítését szem előtt tartva, amikor csak lehetett, elsősorban helyi vállalatok dolgoztak a járdák építésekor. Az építkezéseket gyakran kölcsönökből fizették, mint 1925-ben, amikor mintegy 800 ezer koronát vettek fel az utak burkolására és a járdák építésére. Szakái Veronika 196
