Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Winden időh egyih legtöbb emberéletet höuetető betegsége: o botéra I urópában az 1830-as évek elején jelent meg, söpört vé­gig és pusztított a kolera. Ez a fertőzés súlyos hasmenés­sel és hányással jár, ami gyors kiszáradáshoz vezet. Elsősor­ban széklettel, hányadékkal és szennyvízzel, illetve az ezek­kel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed. A halál gyak­ran a fertőzéstől számított első napon bekövetkezik. Csabán a járvány közeledtével a megelőzésre töreked­tek, mivel a gyógymódot ekkor még nem ismerték. 1831 júliusában azonban a kolera Csabán is megjelent, és ha­talmas pusztítást okozott. Akkori tudásuk szerint intéz­kedéseket hoztak, a városokat igyekeztek lezárni, meg­tiltották az összejöveteleket, remélve, hogy a fertőzés to­vábbterjedését megakadályozzák. Még egy fenyegető veszéllyel kellett szembenézni eb­ben az időszakban, az éhínséggel. Ez az időszak a beta­karítás időszaka volt, a kormányzat belátta, hogy a kor­don betartatása esetén a földművelő nép nem tud arat­ni, és bekövetkezne az éhínség, így feloszlatták a kordont. Elmaradtak az istentiszteletek, valamint a temetések is egyházi ceremónia nélkül zajlottak. A csabai vallásos nép nehezen tudta elfogadni, hogy halottaikat sem a tanító, sem a pap nem kísérheti utolsó útjára. Az áldozatok szá­ma csak nőtt, egyre több embert kellett eltemetni, már nem volt elegendő kéz a sírok ásásához. A kolerajárvány 2019 áldozatot követelt. Hat nagy domb alatt nyugszanak a járvány áldozatai, amit később az utókor elegyengetett. Maradt a ligetben egy kisebb domb, amelynek közvetlen közelében felállított márvány sírkő emlékeztet a járvány áldozataira. Forrainé Kovács Márta 194

Next

/
Thumbnails
Contents