Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
ATóra népe Békéscsabán B ékéscsaba színesedő vallási palettáján a zsidóság az 1830-as években jelent meg. Ebben az időben a Simái és Beliczey uraságok biztosítottak szálláshelyet néhány zsidó családnak, akik itt telepedtek le. Miután az 1840. évi XXIX. te. biztosította a zsidók letelepedési jogát, megszaporodtak az izraelita közösségek. Békéscsabára főként Felvidékről érkeztek családok, hiszen szlovák nyelvtudásukkal könnyen be tudtak illeszkedni. Ám anyanyelvűk, a jiddis mellett, nem a szlovák, hanem a német volt. Hitközségük első iskolája 1855-ben nyílt meg, ahol az oktatás is német nyelven zajlott. Az itt élő zsidóság gyorsan fejlődött, számuk 1857-ben már 590 volt, így a nemzetiségi nyelvek mellé felkerült a német is. Később, amellett, hogy természetesen őrizték anyanyelvűket, megindult köreikben a magyarosodás. Az első magyar nyelvű szónoklat, gróf Teleki László, a zsidók pártolójának temetésén 1861-ben hangzott el. Ezután, hogy mindenki kedvében járjanak, először a templomi beszédek, majd később a tanítás is magyar nyelven zajlott. A magyarosodás következményeként 1883-ban a hitközség szétvált, ortodox és neológ közösségek jöttek létre. 1941-ben az izraelita vallású békéscsabai lakosok száma 2433 fő volt. A második világháború azonban az itt élő zsidóságot is megviselte. Közösségük 82 százalékát elhurcolták és kivégezték. 400 szerencsésebb közülük hazatérhetett, ám sokan elvándoroltak. 1965-ben 147 zsidó élt csupán Békéscsabán... Salamon Edina 192 ■■ Á - SM ■■ t .'-a*-. ■ I
