Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
I. Az őskortól a honfoglalás koráig
Újhőhori újítóh A z első megtelepedők számos, a mai életünkre is nagy hatással bíró újítással érkeztek környékünkre. Az egyik ilyen a földfelszínre épített, oszlopszerkezetes és sátortetős ház. A legjelentősebb újítás a növénytermesztés és állattartás ismeretének elterjesztése volt. Gyakorlatilag minden addig ismert háziasított gabona- és állatfajt behoztak a Kárpát-medencébe, és ennek az ismeretnek az elterjesztése majdnem 1000 évbe telt a Kárpát-medencében, azonban környékünkön - pl. Gerlán, Csorváson - már a legkorábbi időszakban megjelent. Szintén ekkor jelent meg az égetett agyagedény is, mely ekkoriban fazekaskorong nélkül, ún. „hurka- vagy szalag- technikával" készült. A megformált edényeket változatosan díszítették, főként karcolták és festették. Az újkőkorban jelentek meg a változatos anyagú és formájú, csiszolt kőeszközök is, melyeket főként a favágásnál, a fa megmunkálásánál és a föld feltörésénél használhatták. Környékünkre valószínűleg csere révén kerültek ezek az eszközök, és igyekeztek a töredékes példányokat is felhasználni. A csiszolt eszközök nyersanyagait valószínűleg nem bányászták, hanem a hegyvidéki patakok medrében gyűjthették. Az újkőkor középső szakaszában jelent meg a réz is a Kárpát-medencében. A legidősebb példányok általában nyakláncok gyöngyeiként kerülnek elő a feltárásokon, míg a kései időszakban már karpereceket is készítettek ebből a fémből. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a következő fém, amit az őskorban használtak, az arany volt. Dr. Bácsmegi Gábor 16
