Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A gyülehezet hinőtte templomát

I leinte a csabaiaknak csak egy vesszőből font, és kí- vül-belül sárral tapasztott templomocskájuk volt a mostani kistemplom helyén, 1717-1723 között. 1723- 1745-ig vályogból épített templomot használtak, amely téglából volt kirakva és orgonával is ellátták.

1745-ben öt hónap alatt felépült a mai kistemplom „dereka", torony és oldalhajók nélkül, és 1773-ig ide jártak a hívek. Ebben az évben épült hozzá a két oldalhajó karzatostul, valamint az orgonakarzat is kibővült.

Az Ótemplom megépülése után hatvan esztendővel úgy megszaporodott a lakosság és a hívek száma (8000 lélekkel), hogy megoldást kellett találni. Szó volt a meglévő templom bővítéséről, a régi templom fölé nagy templomhajó építéséről és a régi lebontásáról, egy tabáni városrészben felépülő templomról. Ez azonban a gyülekezetét megosztotta volna, külön papra lett volna szükség, mert egy kisebb templomépületben gondolkodtak, így vasárnaponként mind a kettőt egyszerre használták volna. Milecz Mihály igazgató lelkész azonban tekintélye folytán úgy döntött, hogy a nagytemplomot az ótemplommal szemben kell megépíteni, és sokkal nagyobbra, hogy a gyülekezet együtt maradhasson. A kiválasztott területen lévő hat házból a családokat kiköltöztették (az egyház építtetett nekik egy-egy új házat), a házakat lebontották, és 1807 októberében letették az alapkövet. Sok-sok viszontagság után 1824. június 29-én felszentelték az új templomot.

„A csabaiak a templomot szorgalmasan látogatják, vasárnaponként 4-5000 buzgó lélek, ünnepeken 6-7000 ember jár istentiszteletre, s előfordul, hogy sátoros ünnepeken 5-600 fő haza kényszerül menni, mert helyet nem

176