Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A csabai posta története m ár az újjátelepítését követő évtizedekben, a gyor­sabb kapcsolattartás érdekében, megnőtt az igény egy postaállomás megnyitására is. Csaba kedvező fekvé­sű helyen, az Arad felé tartó postaútvonalnál feküdt, így természetesen Csaba neve is olvasható az 1788-ban ki­adott helytartótanácsi köriratban. Az első postamester Omaszta Sámuel volt, azon­ban sokkal nagyobb szerepe volt ebben édesapjának, Omaszta Jánosnak, aki az orosházi postamesteri tisztsé­get töltötte be. Ezután közel száz éven át az Omaszta csa­ládból kerültek ki a csabai postamesterek. Kezdetben az úgynevezett bogárházak közelében lévő családi házuk­ban rendezték be a postaállomást, hiszen a napi forgalom ekkor még csekélynek számított. Amikor János másik fia, Zsigmond került a posta élére, az állomást áthelyezte sa­ját házába, a Gyulai útra. A 19. század második felétől kezdve rohamosan nőtt a postaforgalom, ami annak köszönhető, hogy az első moz­góposta-kocsik is ekkor indultak el. Ez szerepet játszott abban, hogy előbb a vasútállomáson, majd Jaminában is önálló posta nyílt. A századforduló alatt egyre többször vetették fel a posta új épületbe történő költözését, azon­ban ezt nemcsak a pénzhiány akadályozta, hanem az első világháború és az azt követő változások. Végül 1925-ben kezdték el az építkezést, és két év múlva átadták a Szent István téri postapalotát. A postamesteri rendszert végül 1950-ben szüntették meg, és a posta elköltözött addigi helyről, amikor 1979-ben átadták a Szabadság téri épü­letet. Szakái Veronika 168

Next

/
Thumbnails
Contents