Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Hetipiac szerdán A kereskedelem egyetlen színtere sokáig a helyi piac, illetve a vásár volt, amely nagy jelentőséggel bírt a települések életében. Csaba gazdálkodó lakossága sokáig a környező települések piachelyeire járt át, de utakat - például Gyula és Csaba között - csak 1760 után építettek ki. Csabán majd csak 1776-ban engedélyezték a hetipiac tartását, helyszínnek a községháza előtti teret jelölték ki, ahol szerdánként jelentek meg a csabaiak és a környéken élők vásárlás vagy eladás céljából. Szabályozásukra piaci-vásári rendtartásokat adtak ki, amelyekben kijelölték a különböző termékek árusítási helyeit is. Az 1879-es rendtartásból ismert, hogy a Fő téren a kisiparosok közül itt árulhatott az asztalos, a kerékgyártó, az üveges, illetve különböző élelmiszereket árultak, többek között gyümölcsöt, zöldséget, halat és vadat, valamint seprűket és tűzifát is. Később már a helyi viszonyokat figyelembe véve adtak ki hasonló szabályozást, amelyben a kézmű- vesek-iparosok kerültek túlsúlyba, vagyis a csabai gazdaságban betöltött szerepük jelentősen megnőtt. A településeken gyakran megjelent a piacok specializálódása, ez igaz volt Csabára is, ahol 1861-től tartottak gabonapiacot a piactér szomszédságában. Jelentőségére utal, hogy 1884-től a közterületet Gabona térnek hívták, ebből lett később a Ferenc József tér, ma pedig már mindenki Szabadság térként ismeri. Szakái Veronika 158
