Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
\i Alföld első euangélihus „hőtemploma” T essedik Sámuel lelkész nevéhez fűződik a csabai gyülekezet megerősödése, aki arra törekedett, hogy „rendes" templom épüljön Csabán. Torony építésére nem is gondolhattak, mert tornyos templomot építeni nem volt szabad Magyarországon ebben a korszakban az evangélikusoknak. Az új földesúr, Harruckern János György megengedte lutheránus jobbágyainak, hogy a birtokán égetett téglából templomot építsenek. 1745-ben az egész gyülekezet jelenlétében tették le az evangélikus templom alapkövét. A csabai hívek nagy lelkesedéssel álltak neki a templom építésének. A bécsi udvarnál az építőanyag kérdése hosz- szan tartó vitát eredményezett, végül a csabaiak számára pozitív döntés születetett, engedélyezték az építkezést, hiszen, ha a jobbágyoknak szabad vallásgyakorlást engedtek, úgy mindegy, hogy vályogból vagy téglából építenek templomot. Az 1745. év Márton napján Tessedik Sámuel szentelte fel az új templomot. Ez lett ezen a tájon az első téglából épült evangélikus templom. Mivel a hívek száma egyre nőtt, 1773-ban két oldalszárny hozzáépítésével kereszt alakúvá alakították. A gyülekezet régi vágya is teljesült azzal, hogy 1783-ban megépítették bástyaszerű kistornyát, emeletén búbos kemencével fűthető tűzfigyelő szobát alakítottak ki. A18. század végén a csabai evangélikus gyülekezet volt Magyarországon a legnagyobb. Forrainé Kovács Márta 132
