Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

„Tessedih q soh fejet egy hölap alá szorította”

O

aba újratelepítése során különböző helyekről érkeztek az emberek, és mindenki a saját szokásaihoz ragaszkodott, ezért időre volt szükség, mire kialakult az egységes csabai nép képe. Haan Lajos jegyezte meg, hogy az új egyház tulajdonképpen olyan, mint az új bor, vagyis mielőtt megtisztulna, még át kell mennie a forrási folyamaton. Ebben a helyzetben Csaba első lelkészeinek sem sikerült összefogni a lakosokat, a változásra egészen 1744-ig várni kellett.

Ekkor került Csabára Tessedik Sámuel, aki megpróbálta a lehetetlent, vagyis a sok fejet egy kalap alá szorítani. Elkészített egy pietista szellemű egyházi utasítást, ebben kifejtette, hogy a botrányos életű embereket nyilvánosan kell megbüntetni; vasárnap a korcsmában senkinek se lehet bort adni; valamint a papnak be kell jelenteni, ha nem tud részt venni a vasárnapi istentiszteleten. Ezek mai szemmel nézve kemény rendszabályoknak tűnhetnek, de ebben az időben és Csaba helyzetét tekintve, talán éppen erre a szigorúságra volt szükség. Lelkészi ideje alatt sürgette, hogy a pap minden évben tegyen látogatást a híveinél. Emellett az iskolákat is rendszeresen látogatta, figyelemmel kísérte a tanítók magatartását. Nemcsak a csabaiak lelki életét ápolta, hanem mindent megtett, hogy méltó épületben gyűljenek össze hívei, ezért neki köszönhető, hogy az evangélikus kistemplom „dereka” felépült 1745-ben.

Szakái Veronika

130